1

Sítúra

Bükkfejes György tanár úr már diákkorunkban is többször mesélt a családja, barátai körében töltött síelésekről, vagy ahogy ő mondta mindig, a „csúszásokról”. Lelkesen mesélt a hófödte csúcsokról, a vakító napfényről, a lesiklás élményéről, a nagy eséseken való nevetésről. De akkoriban, legalábbis nekem, a sízés elérhetetlenül távolinak tűnt.

Aztán jónéhány évvel később, már mint kollégák beszélgettünk, ki merre járt a téli szünetben. Ekkor ismét szóba jött a „csúszás”. Ifjú, lelkes kollégánkban, Márton Péter tanár úrban is megelevenedtek korábbi emlékei, és felvetette a közös síelés gondolatát. Huszti Tibor tanár úr, aki iskolánk híres túraszervezője, pártolta az ötletet, kiegészítve azzal, hogy próbáljunk meg diákokat is magunkkal vinni. Ekkor kezdtük azt mondani a fiúknak, hogy néhányan a tanárok közül elmegyünk a hétvégén síelni egy 52 személyes busszal. Aki akar, velünk tarthat. Hihetetlenül gyorsan megtelt a busz, így 2008. január 20-án mentünk először Donovalyba. Az egynapos kirándulás jól sikerült, így azóta minden téli hónapban van egy-egy nap, amikor elbuszozunk a Felvidékre, egy kicsit gyakorolni, vagy aki először jön, annak belekóstolni a „csúszás” élményébe.

2018-as sítúra program

 

6. Fáy-sítábor Ausztriában - Koralpe 2015. 

 

     

   

   
 

 

Arnoldstein 2014










 

 

SEMMERING 2013

 

Idén februárban már negyedszer indultunk Ausztriába többnapos síelésre.A célállomás ezúttal is Semmering-Stuhleck volt.A szervezést Márton Péter és Huszti Tibor tanár urak vállalták magukra. 2013. február 14-én, csütörtökön reggel 5:30-kor indultunk a Fáy elől. Pihenni csak Mosonmagyaróváron álltunk meg, így hamar Ausztriába értünk. A sípályához érve a kasszánál kellemetlen hírrel szembesültünk, miszerint a „tanuló” – az osztrákok szerint – nem az, akinek diákigazolványa van, hanem az, aki 18 évnél fiatalabb. Ez a kisebb félreértés 900 € plusz kiadást eredményezett. A síbérlet kiváltása után déltől már a pályán lehettünk. Sajnos a hóhelyzet nem volt ideális, mert délutánra már feltúrták a pályát, ami elég buckás lett, így a kevéssé gyakorlott síelőknek – mint én is – bizony gondot okozott. Este elfoglaltuk a szállást, fél nyolckor finom vacsorával vártak. A szállásadónk, Dorozs Péter úr megtudván a váratlan extra kiadásukat, kb. 400 €-t engedett az árból. A második napon (pénteken) reggel viszont tükörsima pályák vártak minket. Élveztük a szép időt és a nehézségektől mentes síelést. Márton Péter tanár úr délután 13:00-tól tartott oktatást. Ekkor általában alapgyakorlatokkal kezdünk – mint a hóeke –, de mindig kiderül, hogy bizony ránk fér a gyakorlás. És az is mindig kiderül, hogy bár kiábrándító érzés, hogy még az alapmozdulatokat sem tudjuk rendesen megcsinálni, az oktatás végére a legtöbbünk tartása, technikája mégis javul. A második nap délutánján a buckák már nem is okoztak sok gondot. A harmadik napon, szombaton rengetegen voltak a pályán. A parkolónál a felvonóra feljutáshoz olykor 30 percet is kellett várni. Ekkor a „leleményes nép a mi nemzetünk” felkiáltással a „magyar vándor” fedőnevű trükkhöz folyamodtunk, amely esetben kb. 15 perc alatt a felvonón ültünk.
A negyedik napon csodás napos idő várt. Én személy szerint kiválóan éreztem magam, de azt hiszem, ez mindenkire igaz.
Vasárnap délután fél ötkor indultunk haza, és kiváló sofőrünknek, Vilinek köszönhetően már este fél kilenc körül meg is érkeztünk az iskola elé. Idén még egy kirándulás vár ránk, március 9-én Donovalyban síelünk.


 

 

Sítúra Donovalyban (2012. december 16.)


Advent 3. vasárnapján, reggel 6-kor indultunk a Fáy elől Donovalyba sítúrára. Olyan fáysták voltak velünk, akik már hosszabb ideje járnak ki síelni (néhányan meg snowboardozni) a Fáy által szervezett túrákon, de olyanok is, akik most próbálták először ezt az élményt. Persze sokan hoztak barátot, barátnőt, rokont, ismerőst stb. No és olyan is volt közöttünk, aki nem is síelt – pl. mi, mert sajnos egyelőre nem tudunk, csak körbenéztünk, levegőztünk, sétálgattunk, szánkóztunk, jókat ettünk és ittunk a szlovák konyha finomságaiból.

Kb. 10-re érkeztünk meg a sípályákhoz, és du. 4-ig, 5-ig lehetett a szabadban tartózkodni, illetve Márton Péter tanár úr síoktatásán részt venni. 17 h-kor indultunk haza, ködös, esős és havas úton, de hála a sofőrnek, épségben megérkeztünk fél 9-kor. Köszönjük a szervezést Márton Péter tanár úrnak, Jutka néninek a műhelyfőnöki irodából és a Boci Travelnak!
Nagyon jó élményekkel, felfrissülve, kellemesen elfáradva tértünk haza, és általánosságban véve azzal az elhatározással, hogy ha lehetőségünk van rá, akkor legközelebb is elmegyünk a Fáy sítúráira.

KÉPEK:


Mi ennyit láttunk a buszból. Már közel volt Donovaly.

 


Szánkózók, síelők, snowboardozók – még előszezon volt, úgyhogy bőven volt hely mindenki számára.



Még a borongós időben is meseszép volt a havas fenyvesek és a felhőben úszó hegyek látványa.



A háttérben a kezdők egyik sípályája, rajta a síelők csak kicsi pontocskák.



Ez egy „szabad” út volt, vagyis nem a síelők, snowboardosok számára van fenntartva. Itt tudtunk sétálni, le tudtunk menni a Fun Parkba (ami még nem volt nyitva), és akár szánkózhattunk volna is (ha nálunk lett volna ekkor a szánkó).